Analógiás szemlélet
Az analógiás gondolkodás definíció szerint olyan kognitív folyamat, amely két különböző dolog (esemény, helyzet, fogalom stb.) közötti hasonlóságok felismerésén és alkalmazásán alapszik.
Hatalmas szerepet játszik a tanulásban, a kreatív gondolkodásban, és az új ötletek megszületésében. Segít összekapcsolni a már meglévő tudásunkat új ingerekkel és információkkal, ez pedig mélyebb megértéshez és bölcsebb döntésekhez vezet.
Kritikus szerepe van a problémamegoldásban is, hiszen lehetővé teszi számunkra, hogy korábbi tapasztalatainkat új, az ismertektől látszólag különböző helyzetekre is alkalmazzuk.
Ez a fajta gondolkodásmód segít összefüggéseket találni különböző dolgok, események és fogalmak között, még akkor is, ha első pillantásra ezek között nincs közvetlen kapcsolat, és éppen ezért első ránézésre ezek az összefüggések gyakran nem is tűnik racionálisnak.
Az analógiás gondolkodás képességével kutatások szerint már az egészen kicsi gyerekek is rendelkeznek, 6 éves korra pedig már ugyanazt az agyterületet használják az analógiás gondolkodás során, mint a felnőttek.
De miért fontos, hogy felnőttként is fejlesszük ezt a képességünket?
Felnőttként gyakran beleragadunk (és mondjuk ki: bele is szűkülünk) a racionális, lineáris gondolkodásba, ez pedig képes legátolni azt a képességünket, hogy környezetünket és életünk történéseit új perspektívákból lássuk.
Az analógiás gondolkodás fejlesztése lehetővé teszi, hogy több nézőpontból nézzünk rá ugyanarra a jelenségre, hogy felfedezzük, értelmezzük, és koherens összefüggésrendszerbe helyezzük a tapasztalatainkat.
A racionális és az analógiás gondolkodás nem zárják ki, inkább kiegészítik egymást.
Analógiás gondolkodás a gyakorlatban:
Kapcsolatot teremteni, különbséget tenni
Beszélgetsz valakivel, aki közel áll hozzád, mesélsz valamiről, ami fontos neked, ő pedig a legérzékenyebb ponton közbevág, átveszi a szót, és pár perc múlva már egészen máshol jár a beszélgetés. Feldühít téged ez az eset. Benned marad az érzés, hogy megint nem figyeltek rád.
Néhány nappal később valami teljesen más történik. Egy munkahelyi projektben valaki a megkérdezésed nélkül átírja azt a részt, amin egy teljes napot dolgoztál. Megint ugyanaz az erős düh jelenik meg.
Adja magát az első kézenfekvő értelmezés: engem zavar, amikor mások nem tisztelnek. Ami tény: mindkét esetben szinte kilökődtél a saját ügyedből. Az egyikben a beszélgetés ment tovább nélküled, a másikban az elvégzett munkádat írták felül úgy, hogy nem vettél részt a döntésben.
Felmerül a kérdés: mi történik velem azokban a helyzetekben, amikor kihagynak valamiből, ami engem is érint?
Persze, a beszélgetőpartnered lehetett csak figyelmetlen. A munkahelyi helyzetben lehetett jogos oka is az átszerkesztésnek. A dühöd pedig hiába hasonló, ebből még nem feltétlenül következik, hogy mindkét helyzetben ugyanarról szólt.
Ami biztos, hogy a második helyzet miatt elkezdtél gondolkodni az elsőn is. A tisztelet témája mellé bekerültek a részvétel, a beleszólás, a kimaradás témái. További vizsgálat után még az is kiderülhet, hogy a két történet ezen a ponton szétválik.
Az analógiás szemléletben a különbségek épp olyan hasznosak és fontosak, mint a hasonlóságok.
Különbség és hasonlóság: egyaránt információ.
Ugyanaz a helyzet több nézőpontból
Maradjunk még ennél a példánál. Érdemes feltenni a legegyszerűbb kérdéseket: mi történt ténylegesen? Mit mondott a másik? Mit tett? Volt-e előzmény?
Aztán fel lehet tenni pszichológiai kérdéseket is. Miért volt ennyire erős a reakciód? Ismerős-e ez máshonnan? Észreveszel-e valamilyen visszatérő mintázatot abban, ahogyan a saját határaidhoz, vagy éppen a kontroll elvesztéséhez viszonyulsz?
Az is elképzelhető, hogy az elsőként észrevett két helyzet mellé később odakerül majd egy harmadik, hogy újra átrendezze azt, amit addig gondoltál.
Ebben a konkrét példában nem jelent meg semmilyen szimbólum, de más helyzetekben akár egy álom, egy mese, vagy egy egyszerű vizuális élmény is megnyithat olyan kapcsolatokat, amelyeket a hétköznapi gondolkodásmódod nem tárt volna fel.
A pszichológiai térképek közül Jung munkái különösen fontosak számomra. A Tarot pedig ebben a rendszerben egy roppant gazdag szimbolikus nyelv és egyben gyakorlófelület is; sokféle kapcsolatot és értelmezési lehetőséget képes megnyitni, miközben maga az analógiás szemlélet jóval tágabb nála.
Mivel én a spirituális önmegismerés terében dolgozom, a spirituális olvasatoknak is van helyük ebben a gondolkodásban. Személyes jelentésként, világlátásként, egy tapasztalat lehetséges értelmezéseként komolyan lehet venni őket úgy is, hogy közben nem avatjuk őket egyetemes alapigazsággá.
A különböző nézőpontok más kérdéseket tudnak feltenni ugyanarról a tapasztalatról, miközben maga a tapasztalat is válaszolhat, és tehet fel újabb kérdéseket.
Analógiás gondolkodás
a spirituális utunkon
Az analógiás gondolkodás azért használható remekül a spirituális önmegismerés folyamatában is, mert képes kimozdítani a megszokott értelmezéseinkből.
Az analógiák segítségével megérthetjük az elsőre láthatatlannak tűnő kapcsolatokat saját belső világunk és a kozmosz nagyobb rendszerei között. A készségszinten gyakorolt analógiás gondolkodás új perspektívákat nyit előttünk: képesek leszünk felismerni és megélni az egység élményét, a sokféleség látszatán túl. Könnyebben érzékelhetjük a szinkronicitásokat életünkben, és jobban megérthetjük a "mint fent, úgy lent" hermetikus elvét, ami az univerzális összefüggések megértésének alapja.